2016. július 17., vasárnap

Egy utolsó

Szóval arról akartam írni, milyen érzés boldognak lenni. Hogy abbahagytam, nem is, félbe hagytam egy blogot, mert egyre jobban körém gyógyult a bizonytalanság, ami nem egy objektív helyzet, hanem a személyes önbizalom hiánya vezetett el odáig, hogy nem volt kedvem írni. Mert voltam boldog és lett ősz hajszál is, nem is egy. Csak megint előjött, hogy nem akarom lezárni, pedig le kell. Persze aztán megint kiderül, hogy ragaszkodom, mert hiába szar, az enyém és mi jön ezután, ó, jaj.

Szóval arról akartam írni, hogy még kétszer kirándultunk Micivel a szabadnapjain. Hogy milyen állatokkal lehet találkozni Írországban. Meg hogy miket csináltam hétvégén, hogy beszöktem egy második előadásra a moziban, ami egy horrorfilm volt. Vagy hogy 7 km-t gyalogoltam egy vízeséshez, ahonnan egy kedves zimbabwei pár vitt vissza Dublinba. Hogy minden héten Dublinban voltam és hogy megtanultam tortillát sütni (helyes ejtés tortisa – in Agentinean Spanish)… Meg hogy néztük a Trónok harcát. És ha ez egy regény lenne, akkor megírnám, hogy.

Ez egy vers, egy zárás. Mert a munkát már el tudom engedni, ami esetleg nem tetszett, attól könnyű búcsút venni. De a kellemes emlékek fogva tartanak és hiába látom, hogy a kezem levegőt markol, mikor keresi két kezed… Szóval nem tudok mindent elengedni, pedig az ember látja, amikor már nem kell. Hogy ez nem az, ez nem olyan, ez nem az az út, amit járni kell. Hogy én többet nem leszek au pair. Mert már hatással kívánok lenni a környezetemre. Egy igazi autót vezetni ahelyett, ami a pénzbedobással működik és te nem viheted sehová. Szóval csak ezért.

Nem megyek el a partira, Mrs. Dalloway.

Szóval nem megyek vissza Írországba. Ez nem az a játék.

Viszlát, szerelmem.

2016. május 27., péntek

Belfast, Belfast

A cím erre a méltán elfeledett (?) dalra utal:

Elnézést.

Szóval visszatérve a történetmesélésre. Másnapra azt terveztük, hogy elmegyünk Whiteheadbe, ami egy kedves tengerparti üdülőváros. Előtte viszont magunkhoz vettünk némi ír reggelit, amit a belfasti Cassidy's pubban fogyasztottunk el, ahol reggel nem sokan voltak, pedig de milyen finom is ott a reggeli. Finom volt tehát és olyan bőséges, hogy utána szívpanaszaim lettek.

Bab (kis szerelmem), virsliszerűség, sonka, sült paradicsom, gomba (barátságunk kezdete), tükörtojás, szódakenyér, krumplikenyér, fekete puding (ami olyan volt, mint a véres hurka belseje megsütve), meg valami löncshússzerű spam

Kihalt belfasti pub
Azt elfelejtettem mondani, hogy reggel befontam Bogi haját, ami állítása szerint nagyon régóta nem történt meg vele, így kissé parasztlányos lett. De nem baj, mert én a piros csíkos pólómban úgy festettem, mint egy sailor (matróz), szóval volt némi beöltözős hangulata a kirándulásnak. Ezután elindulánk hosszú utunkra, és Bogi megmutatá a durva környéket. Ahol téééényleg brites a járdaszegély. 
Azt írja, "szavazz az EU elhagyására"

Unionista utcakép
Majd felültünk a vonatra, és vettem egy retúr jegyet, amit elhagytam valahol, így pénzem bánta a visszautat. De ettől eltekintve remek kis kirándulásunk volt. A vonatról leszállván csodás színes házakat láttunk. A házak után hegyet másztunk, néha esett az eső, de nem volt vészes. Majd volt hegytető, meg tehenek. Meg birkák. Mondták, hogy bee. Majd mentünk lefelé és ettünk fagyit. Én például sóskaramellásat meg joghurtos erdei gyümölcsöt. Majd még kiültünk kicsit a partra, amíg indult a vonat vissza, Belfastba. Utána már igazából nem nagyon volt semmi, csak ittam egy teát Boginál majd este visszatértem Dublinba.

Nem írok ide semmit, olvasd el a képen a hely nevét
Színes házak
Nagyon színes házak

Látkép

Kép a wc mellől
Sirály!

Meg gigahullámok

Oda mentünk, ahol az a fehér világítótorony van

Innen jöttünk
Elismerő mosoly a tájnak, great job, fella'

A távolban egy fehér vitorla

Nem estünk le
Bú!

Bee!

A sárga virágoknak kókuszos illata van, de amúgy itt már lefelé tartunk

Elhagytunk egy golfpályát

Meg egy érdeklődő bikát

Ez a jármű ment

Sóskaramella!

Ez már a vonatból

2016. május 21., szombat

Belfast

Két hete (úristen) voltam Belfastban, ami egy másik országban van. Ezt onnan lehet megállapítani, hogy más az autók rendszáma és más a pénznem, bizonyos font. A városkép is más volt, mint például Dublinban; jobban, erősebben érződik a brit hatás az épületeken. De a táj az rendkívül hasonló. Mondjuk a nyelv az... szóval az észak-íreknek nagyon érdekes akcentusuk van és nem nagyon értettem, mit mondott a buszsofőr, vagy Bogi lakótársa, de hát Írországban is van azért akcentus, amit meg kell szokni és annak is csak az elején tartok.

Szóval Belfast. Boginál aludtam és összesen 2 napot, egy hétvégét töltöttem ott. Busszal mentem, mert az közvetlen, gyors és szerintem a legolcsóbb volt a lehetőségek közül (24 € oda-vissza). Bogi várt az állomáson, ahonnan egyből elmentünk egy kellemes helyi piacra, bizonyos St George's Market, azaz Szent György piaca. Itt Bogi alvilági életéből kaptam ízelítőt, ugyanis megfenyegette az egyik eladót, aki még nem adta oda neki a havi védelmi pénzt.

St Gerorge's Market

Bogi üzletel. A mosoly ne tévesszen meg senkit

Volt zene is, ilyen latinos
És itt ettem egy rendkívül rossz gluténmentes fahéjas tekercset (nem nevezném csigának)
Majd elbuszoztunk a szállásra lerakni a cuccomat, hogy ne cipeljem egész délután. Bogiék Belfast (állítólag) nem éppen jó kerületében laknak, de szerintem nem volt semmi gond a környékkel. Cuki házak egymás mellett. Mondjuk volt egy érdekes fal a házuk mögött, ami régen elválasztotta a katolikus és a protestáns környéket egymástól, mert hát voltak problémák Belfastban e két etnikum között. És habár már talán mondhatni, hogy nem puskaporos a hangulat, de a fal megmaradt emlékeztetőül.
A fal. Én a katolikus-íres oldalon voltam
A fal Bogiék hátsó kertjénél
A ház maga felújítás alatt van, ezért eléggé hippis hangulatú volt, de Bogi szobája szép. És a házban 3 szint van valamint egy nagyon szűk lépcső. Nagyon érdekes volt nekem ez az egész elrendezés, de ott így építkeznek.

Nem ebben laktunk, de mind ilyen kis vékonyka volt
Kaptam egy kávét, majd nyakunkba vettük a várost. Láttam egy kedvenc parkot, ahol épp valami horgászverseny volt, meg volt benne egy fa, ami tele volt aggatva cumikkal, de erről nem tudtunk meg többet. Voltak madarak is a parkban, ami nekem leginkább feltűnt az egy kócsag volt, mert olyat még nem láttam errefelé, pláne nem parkban. Nos hát egyébként szombaton eléggé esős idő volt, pedig nem azt ígérték, de a vasárnap kárpótolt. Akkor még fagyit is ettünk. És persze kissé leégtem. Na, de a park:
Áll a vízben és dobálja be a botját. Igen, mind a három
Amúgy ez egy egész szép park lehet, amikor nem olyan ramaty az idő, mint ezen a képen
Merthogy még hegy is volt. A vízen meg kacsák
Cumifa
És ezen a képen nem látszik a kócsag
Politikai falfestmény a park mellett
A város egyébként az Ír-sziget második legnagyobb városa (Dublin után persze), egy olyan közel 300 ezer emberre tessék gondolni.
Ez a helyi igazgatási szerv épülete. Bogi kissé zokon vette, hogy nem ájultam el tőle először :) A képen egyébként épp valamiféle Egyesült Királyság-párti tüntetést látunk, azért vannak ott azok a zászlósok
És találkoztam Turpi Úrfival, aki ennyire örült nekem

Belfast, belváros

Ez is

Ez ugyanaz, csak hátulról. Itt már kezdtem elfogadni, hogy nem is olyan szörnyű
Ebédre beültünk egy helyre. Bogi cézársalátát fogyasztott, én pedig vega "kolbászt" ettem babbal és krumplival. Itt kezdődött a szerelmünk a babbal.

Bab, hagymás krumpli, fincsi vega kolbi <3
Jó hangulatú hely és eső ellen is ideális
Itt ettünk. Az meg ott a Titanic
Igen, a Titanic. Ugyanis a híres hajót itt készítették. Innen nem tudott indulni, mert szerencsétlen városnak nincs tengeri csatlakozása. Mondjuk kissé furcsa, hogy arra építik az imidzsüket, hogy itt építettek egy olyan hajót, ami nagyon elsüllyedt. Mert hát van Titanic Múzeum is, ami elég szép épületben van, de végül oda nem mentünk, majd legközelebb. Helyette az Queen's egyetemre mentünk, ami tiszta Harry Potter. De itt minden egyetem Roxfort, kivéve a UCD. Az nem. De erről majd másik posztban. A másik ilyen nagy húzóerő Belfasttal kapcsolatban a Trónok harca. A sorozat elég nagy része készül, készült itt. Van múzeum szintén, de jelenleg nem látogatható, ugyanis amikor filmeznek, akkor használják a kiállított tárgyakat. De van Trónok harca-túra és kirándulás, ami elvisz azokra  a helyekre, amelyek szerepeltek a filmben. Nem, ilyenen se voltunk most.
Ez az egyetem botanikus kertjének pálmaháza. Hát nem meseszép?
Stílusos köcsög
A pálmaházban. Volt, aki olvasott, de a fiú épp lefestette a virágokat
Párás
Virágos
Virágzott
Lugas lesz
Szobor

Queen's University
Egyetemes daru

Szóval ez volt az egyetem, aminek volt botanikus kertje. Engem a növényekkel, pálmaházakkal, virágokkal, kertekkel, fákkal, lugasokkal... le lehet kenyerezni, szóval csudijól mulattunk, én meg össze-vissza álmélkodtam. Ezután elindultunk, hogy esetleg igyunk valahol egy valamire való ír kávét (ami olyan, hogy kávé és whisky van benne), de miután lejártuk a lábunkat és megnéztünk mindent a puccos környéken, buszra szálltunk és visszamentünk a belvárosba. Ahol.

Az lesz az, ahol.
Mármint hogy ez
Ahol rézedények lógnak a gerendákról, alig van hely, de...
... ír élőzene van és...
... ír kávét iszunk! (én Baileyseset, nyami) 
Kávézás után még ücsörögtünk kicsit, hallgattuk a zenét, de én eléggé ki voltam nyúlva az egész napos szaladgálás után, így hazamentünk, egy pár órát pihentünk, majd belevetettük magunkat az éjszakába. Na jó, annyi történt, hogy Bogi barátaival elmentünk sörözni. Meg benyomtunk egy fél pizzát. Folyt. köv.!
Ezt csak úgy, mert szép